A tudomány mai állása

Kilencven éves a robot,, a cseh író, Karel Capek használta először a szót a Rossum Univerzális Robotjai című színdarabjában, 1921-ben. A „robota” szó csehül munkát jelent, Capek robotjai azonban nem csak dolgoztak, a színdarabban felülkerekedtek az emberiségen, és rabszolgasorsba döntötték alkotóikat. Egészen 1950-ig a robot szó nem volt elterjedt. Isaac Asimov amerikai író tette azzá, mikor Én, a robot című novellakötetben lefektette a robotika három alaptörvényét annak érdekében, hogy a robotok emberek fölé kerekedését megelőzze.

A törvények a következők:

1. A robot nem árthat az embernek, és nem nézheti tétlenül, ha az embert veszély fenyegeti.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberek parancsainak, kivéve, ha ezek a parancsok az Első Törvénybe ütköznek.
3. A robot köteles megvédeni magát mindaddig, amíg ez nem ütközik az Első vagy a Második Törvénybe. 

1950 táján a tudósok úgy hitték, az intelligens robotok készítésétől már csak pár év választja el őket, ezért is kerültek hirtelen előtérbe ezek a problémák. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy nemcsak az emberi, de még a fejlettebb állati intelligencia megvalósítását sem tette lehetővé sem az akkori, de még napjaink technikai színvonala sem. Ami a robotika törvényeit illeti, azok a harci robotok, amelyeket eddig építettek, és most fejlesztenek, bizony az első törvényt erőteljesen semmibe veszik

Ugyanakkor manapság valóban forradalom készül a robotikában; a tudományág lassan elmozdul az emberrel interakcióba lépni képes robotok tervezése felé, mert nem az a fontos, hogy ezek az eszközök az emberhez hasonlítsanak, hanem, hogy képesek legyenek a körülöttük lévőkkel, egy közösség tagjaival interakcióba lépni. Ezeket a mesterséges lényeket hívják a kutatók szociális vagy társas robotoknak.

Milyen legyen egy társas robot? A válaszhoz az ember robotok felé táplált érzelmei felől is meg kell vizsgálni ezt a különös kapcsolatot - véli Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője. A robotok jelenleg a fantázia alapján készülnek, amelyben fontos szerepet kap az emberszabású tervezés. A kutatások igazolják, hogy ahogy egy robot kezd hasonlóvá válni az emberhez, úgy egyre inkább hajlamosak vagyunk elfogadni és pozitív érzéseket mutatni iránta. De ha ez a hasonlóság meghalad egy pontot, ha a robot nagyon emberszerű lesz, akkor az elfogadás helyett taszító érzés lép fel - mutatott rá az etológus.

Miklósi Ádám véleménye szerint a robotoknak nem külsejükben kell emberszerűeknek lenniük, hanem a viselkedési szempontok alapján. Mint elmondta, a robotika célja nem a tökéletes emberi külső megjelenítése, hanem egy olyan robot előállítása, amely az ember számára kellemes, a mindennapok szintjén is jól funkcionáló „társ" lehet. Az etológusok úgy vélik, az ember-kutya kapcsolat jó modellje lehet az ember-robot interakcióknak. - Bizonyos értelemben a kutya az első szociális robot, hiszen nagyon sok olyan viselkedési formát mutat, amely az emberi társas kapcsolatokra is jellemző, ugyanakkor a kutya mégsem a fajtársunk.

Világtudomány