A tudomány mai állása

Tudósok szállítására, tudományos űrtúrákra szerződött az első amerikai privát űrhajózási társaság egy kutatóintézettel.A Virgin Galactic és a Southwest Research Institute (SwRI) szerződése az első ilyen megállapodás a maga nemében. Ennek alapján a tudósok az űrben (a Föld felett több mint 100 kilométeres magasságban), a súlytalanság állapotában folytathatnak biológiai kutatásokat, vizsgálhatják az éghajlatot és a csillagokat.

Az SwRI bejelentette, hogy két kutató repül a Virgin Galactic űrhajóval, de további hat helyet is lefoglaltak 1,6 millió dollár értékben. A kutatóintézet céljai közé tartozik az is, hogy a saját tudósain kívül segítse azokat az amerikai kutatókat, akik nem rendelkeznek közvetlen tapasztalatokkal az űrrepülésről.

George Whitesides, a Virgin Galactic elnök-vezérigazgatója azt mondta: "Ez a megállapodás jelzi, milyen óriási tudományos potenciálja van a Virgin űrrepüléseinek. Szerinte a Virgin Galactic képes lesz kutatójáratokat indítani a világűrbe, mégpedig eddig példa nélküli gyakorisággal és alacsony költségekkel. A tudományos járatok fontos növekedési területet jelentenek a cég számáraaz elkövetkező években, mondta Whitesides.

Az érdeklődők arra számítanak, hogy a turistaűrhajó a sikeres tesztrepülések után egy - két évvel indulhat az űrbe. A SpaceShipTwo indításához szükséges űrrepülőtér elvileg az idén készül el. A teljes, 450 millió dolláros program keretében összesen hat űrhajót akarnak építeni.

A Virgin Galactic tavalyi közleménye szerint űrhajóira eddig több mint 330 személy jelentkezett, és 45 millió dollár előleget fizetett az utazásra. A 4-5 perces űrugrás díja egy személyre mintegy 200 ezer dollár. Úgy százezren vannak, akik érdeklődnek az utazás iránt.

A finanszírozást megkönnyítheti, hogy az Abu Dhabi székhelyű Abaar állami befektetési társaság 32 százalékos részesedést vásárolt a cégben. A társaság tervezi, hogy űrrepülőteret is épít az Öböl menti országban.

Forrás: Virgin Galactic, Világtudomány
 

A szintetikus biológia a természetben nem létező biológiai szerkezetek előállításával foglalkozó fiatal tudományág, amelynek jelentős hazai bázisa van. Ez derül ki abból a kiadványból, amelyet az European Academies Science Advisory Council (EASAC) bocsátott ki a tudományterület helyzetéről. A 23 európai nemzeti akadémiát tömörítő szervezet egyik választott alelnöke Pálinkás József, az MTA elnöke.


A szintetikus biológia kérdései, a fertőző betegségek Európában, a napenergia hasznosítása, a szén megkötése és tárolása, valamint alkalmazkodás a klímaváltozáshoz - néhány téma azok közül, amelyekről az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó testülete, az EASAC a közeljövőben állásfoglalást ad ki és stratégiai tanulmányokat, illetve koncepciókat készít az Európai Parlament és az Európai Bizottság részére.

Pósfai György az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének szintetikus biológiai kutatásokban részvevő kutatója, az Akadémia elnökének felkérésére vesz részt az EASAC szintetikus biológiai munkacsoportjában. Az SZBK kutatója az egyik szerzője az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete gondozásában a közelmúltban megjelent kiadványnak a felfutóban lévő tudományág helyzetéről.

Az átfogó tanulmány bemutatja az új tudományág területeit, a hasznosulás lehetőségeit és a felmerülő kihívásokat. Az elsősorban a döntéshozóknak készült anyagot követi hamarosan egy, a laikusoknak szánt, egyszerűsített változat is.

Az EASAC rendszeresen bocsát ki tanulmányokat aktuális tudományos fejleményekről. A szintetikus biológia azért éppen most került a fókuszba, mert a tudományág kinőtt a gyerekcipőből, és az öndefiniálás, az elvek lefektetése után konkrét gyakorlati eredményekkel jelentkezik.

A szintetikus biológia a természetben nem létező biológiai szerkezetek, sejtek, szervezetek előállításával foglalkozik. Élő szervezeteken kisebb módosításokat negyven éve végeznek a biológusok. Ami új, az az átalakítás mértéke és tervezettsége. Belopózott a hagyományos molekuláris biológiába a mérnöki módszerek alkalmazása, a biológiai alkatrészek sztenderdizálása, a számítógépes tervezés.

Az elmúlt évben a terület egyik tudományos szenzációját Craig Venter és munkatársai szolgáltatták: egyszerű kémiai anyagokból kiindulva egy baktérium teljes - célszerű módosításokat is tartalmazó - genetikai anyagát összeállították, majd - egy élő sejt közreműködésével - működésre bírták. Bár arról még nem beszélhetünk, hogy pusztán élettelen építőkövekből életet teremtettek, az eredmény így is lenyűgöző. Digitális formában tárolt genetikai információból (számítógépen tárolt genomszekvenciából) kiindulva egy olyan, az utolsó „szögig" megtervezett baktériumot hoztak létre, amelyet joggal neveznek szintetikus sejtnek. Ha az eljárás rutinszerűvé válik, szinte korlátlan lehetőségek nyílnak: a gyakorlatilag kimeríthetetlen változatosságú mikrobiális világból összeválogatott géncsomagok felfűzésével változatos feladatokra specializált sejteket készíthetünk. Az EASAC tanulmánya felsorolja, hogy mely területeken várható leghamarabb konkrét haszon a mesterséges sejtgyáraktól: gyógyítás (gyógyszerek, vakcinák), energiaipar (bioüzemanyagok), kémiai ipar (finomvegyszerek, műanyagok), környezetvédelem (bioszenzorok, szennyezés-mentesítők), mezőgazdaság (táplálékkiegészítők).

A konkrét hasznot hozó fejlesztések mellett van azonban egy másik motiváció is: a szintetikus biológia új lehetőségeket teremt a tudományos megismerésben. Egy adott tudományos kérdés megválaszolásához a problémára „kihegyezett" sejtet tudunk előállítani, nagyban egyszerűsítve a vizsgálódást. Ha például egy kromoszóma egy részletéről azt gyanítjuk, hogy helyes működésében a tartalmán (génjein) túl a pozíciójának is szerepe van, áthelyezve a géneket egy másik pozícióba, feltevésünket igazolhatjuk.

Az EASAC ajánlásai kitérnek az USA-val szembeni lemaradásunk orvoslására, a szintetikus biológia oktatására, a várható társadalmi fogadtatásra. Ez utóbbi indokolja, hogy laikusoknak szóló formában is megjelenjen a tájékoztatás. A kutatók tanultak a múlt hibáiból. Ha nem megfelelő a tájékoztatás, az új tudományos fejleményeket ellenérzésekkel fogadhatja a közvélemény. Az új eredmények sokszor érthetetlenek, misztikusak, s a sajtó által generált túlzó kijelentések félelmet gerjeszthetnek. Túl az etikai kérdéseken (szabad-e élő szervezeteket tervezni), mi lesz, ha a terroristák rákapnak a garázs-biotechnológiára? A kutatók véleménye szerint a félelmek nagyrészt alaptalanok, azonban mindenkinek érdeke, hogy a potenciális veszélyekről és a biztonsági szabályokról társadalmi párbeszéd legyen.

A szintetikus biológiai kezdeményezéseknek van már hazai bázisa is. Az MTA SZBK Biokémiai Intézetében Szintetikus és Rendszerbiológiai Egység működik. Pósfai György csoportja a biológusok kedvenc modellszervezete, az Escherichia coli sejt genetikai állományának tervszerű egyszerűsítésén, a baktérium egyfajta „háziasításán" dolgozik. A laboratóriumi és biotechnológiai alkalmazásokhoz szükségtelen, sőt előnytelen génektől megszabadítva a baktérium fokozott hatékonysággal fogható hasznos anyagok termelésére. A szabadalommal védett, egyszerűsített sejt már biotechnológiai alkalmazást is nyert, kereskedelmi forgalomban van. Kiss Antal csoportja olyan félszintetikus enzimek előállításán dolgozik, amelyek megkönnyítik a genetikai anyag tervszerű módosításait, a benne tárolt információ megnyilvánulásának finomhangolását. Pál Csaba és Papp Balázs csapatát elsősorban a mikrobiális sejtek változékonyságának okai, kiváltó mechanizmusai érdeklik. Nagy léptékű, automatizált kivitelezésű, gépi tanulást is magába foglaló kísérleti elrendezésben többek között az egészségügyben kardinális kérdésre keresnek választ: hogyan lehetne lelassítani a baktériumok evolúciós alkalmazkodását/védekezését az antibiotikumos kezeléssel szemben. A szintetikus biológia etikai kérdéseivel pedig - egy európai pályázat keretében - Szebik Imre és Kovács József (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet) foglalkozik.

A 2001-ben svéd és angol kezdeményezés nyomán megalakult EASAC évente 3-4 álláspontot, tanulmányt készít. A szervezet dolgozott már az Európai Parlament Tudományos Igazgatósága, valamint az Európai Parlament tudományos és technológiai alternatívák értékelésével foglalkozó egysége, a STOA megbízásából. Az EASAC ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet arra, hogy tanulmányai a nem tudós felhasználók számára is elérhetőek és értelmezhetőek legyenek. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületét 2001-ben alapították az európai nemzeti tudományos akadémiák azzal a céllal, hogy segítse a tudományosan megalapozott uniós döntéshozatalt, és erősítse a tudomány és a politikai élet szereplői közötti nemzeti és uniós szintű együttműködést.

Forrás: mta.hu
 

Újabb fontos áttörést értek el az amerikai haditengerészet mérnökei a Free Electron Laser programban, aminek célja, hogy a hadihajókra telepített légvédelmi rakétákat (és esetleg támadó fegyvereket is) lézerágyúkra cserélje le 2020-ra. Ez a hadsereg egyik legfontosabb és legdrágább kutatás-fejlesztési projektje, éppen most kértek újabb 30 millió dollárt rá a kongresszustól. 

A lézerágyú elméleti alapjai már évtizedek óta rendelkezésre állnak, sőt, a haditengerészetéhez hasonló elven működő lézert már a hetvenes években építettek a Stanford egyetemen. A probléma a lézer energiájának növelése. A legutóbbi nagy lépés a projektben az volt, amikor az ágyú teljesítményét 14-ről 100 kilowattra sikerült növelni (a végső terv ennek a tízszerese, egy megawatt).

Most újabb áttörésről számoltak be a mérnökök: a lézert tápláló részecskegyorsítót sikerült az eddigi 250 kilovolt feszültségről 500 kilovoltosra feltornászni, ami a teljesítmény további növelését hozza magával.
 

A lézer elméleti alapja az, hogy ha bizonyos típusú atomokat gerjesztünk, azok fotonokat bocsátanak ki. Ha ezeket visszatükrözzük a kibocsátó atomra, az újabb gerjesztéssel, és újabb fotonok megjelenésével jár. A trükk az a dologban, hogy ez a második adag foton egy meghatározott hullámhosszon, egy irányban halad – sok ilyen párhuzamos, egy irányba mutató, nagyon kis szóródási szögű fotonnyalábból áll össze a nagy energiasűrűségű lézersugár.

A szabadelektronos lézer, amin az amerikai mérnökök dolgoznak, annyiban különbözik ettől, hogy nem használ kibocsátó atomokat, ehelyett elektronokat áramoltat át mágneses mezőkön, így óriási energiaszintre juttatva azokat, míg végül összeállnak egy lézernyalábbá. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a fotonok hullámhossza (vagyis a lézer színe) szabadon változtatható, míg a hagyományos lézernél a kibocsátó atomok határozták meg azt.
 

A gyakorlatban ez egyrészt azt jelenti, hogy a körülményekhez (például az óceáni levegőhöz, ami a lézert szórja és gyengíti) lehet igazítani a sugár hullámhosszát, másrészt azt, hogy a teljesítmény egyszerűen fokozható azzal, hogy a részecskegyorsítóba több elektront töltünk.

Ezt az elméletben egyszerű problémát sikerült most a gyakorlatban megoldani több hónapos munkával a Jefferson Labs kutatóintézet laborjában, azzal, hogy 500 kilovolton működésre bírták a részecskegyorsítót. Az óriási teljesítményű elektromágnesekkel és szupravezetőkkel operáló részecskegyorsító egyébként több mint 70 méteres, ennek a miniatürizálása még komoly fejtörést fog okozni a mérnököknek.

A hadihajókon, ahová a lézert szánják, a gyorsító számára mindössze 15-ször 6-szor 3 méteres hely áll rendelkezésre. Jelenleg olyan energiaforrás sincs, amit egy hajóra fel lehetne pakolni, és képes lenne üzemeltetni a részecskegyorsítót.
 

A kísérleti lézer jelenleg a világ legerősebb ilyen típusú fegyverének számít, elméletben képes másodpercenként hat méter vastagságú acélt átégetni, és még mindig csak a végső kapacitása tizedén működik. A lézert elsősorban védekező fegyvernek szánják hadihajókra, beérkező rakéták, vagy támadó vadászgépek ellen.

Persze a hat méter acél átlövése támadó fegyverként is félelmetes lehetőségeket villant fel, hiszen ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármilyen védelmet képes áttörni az ágyú. A tervek szerint 2015-ben már működőképes prototípust szeretne a hadsereg kipróbálni, és 2020-ban felszerelni az első lézerágyúkat a hadihajóira.
 

index.hu

Az Európai Űrügynökség, az ESA olyan űrhajó fejlesztésébe fogott, amely saját maga hozhat döntéseket, s az emberekhez hasonlóan céljai és vágyai vannak.

Az intelligens irányító rendszer projektet Veres Sándor professzor, a Southampton Egyetem kutatója vezeti, Arthur C Clarke pedig egy bárányfelhőn ülve dörzsöli a markát...

Erről a hírről ugyanis sokaknak a 2001: Űrodüsszeia című sci-fi ugorhat be: Arthur C Clarke könyvében, és a belőle Stanley Kubrick által rendezett filmben éppen a személyiséggel felruházott számítógép okozza a gondokat: úgy gondolja, a küldetés megvalósítása érdekében meg kell ölnie az űrhajó személyzetét. Az ESA azonban a jelek szerint nem tart az önállósodó mesterséges intelligenciától, és belekezdett a fejlesztésbe.

Az Európai Űrügynökség támogatásával most brit mérnökök készítik azt az irányító berendezést, amelyet önállóan dolgozó űrhajókban és robot felderítő járművekben használnak majd.

Ezek az űrhajók képesek lesznek tanulni, felismerni a problémákat, küldetés közben alkalmazkodni a körülményekhez, elvégezni a karbantartást és a javításokat, és önállóan dönteni a küldetés végrehajtásához szükséges lépésekről.

A fejlesztés híre azzal kapcsolatban került napvilágra, hogy az ESA készül második automata szállító járműve (Automated Transport Vehicle, ATV) felbocsátására. Az ATV 2 még ebben a hónapban elindul a nemzetközi űrállomásra.


Az ATV 2-t az Astrium nevű cég építi és előre programozott útvonalon halad majd, az űrállomás közelében azonban már saját fedélzeti műszereivel tájékozódik és ezek segítségével intelligens önvezérléssel dokkol.

Veres Sándor professzor, a Southampton Egyetem kutatója vezeti az intelligens irányító rendszer projektet. Mint mondta, a technológia idővel olyan űrhajókban is alkalmazható lesz, amelyekben emberi személyzet utazik. "Úgy vélem, eleinte ember nélküli, robot küldetésekben láthatjuk majd a használatát, és ez sokféle módon csökkenteni fogja az emberek jelenlétének szükségességét az űrben" - fejtette ki a professzor.

A vezetésével fejlesztett, sysbrain nevű irányító rendszer képes arra, hogy angol nyelvű szövegeket értelmezzen, ezért nem kell bonyolult programnyelven programozni. Sőt, arra is képes, hogy fellépjen az internetre és új információkat szerezzen. A professzor szerint a rendszer korlátozott területeken képes arra, hogy az emberekhez hasonlóan fontossági rangsort állítson fel és döntéseket hozzon. Jelenleg állandóan emberi felügyelet alatt működnek például a kommunikációs műholdak. Ha erre már nem lesz szükség, azzal rengeteg költséget lehet majd megtakarítani.

Veres Sándor professzort megkérdezték a 2001: Űrodüsszeiában bemutatott veszélyekről is. Erre azt mondta, a valóságban úgy kell programozni a mesterséges intelligenciát, hogy ne árthasson az embereknek. Dr. Wolfgang Paetsch, az Astrium cég ATV fejlesztésének vezetője elismerte, hogy a biztonság garantálása az egyik legnagyobb kihívás a mesterséges intelligenciájú űrhajók készítésénél.
 

világtudomány

2880 processzormag, 16 terabájt RAM, a teljes Wikipedia, a New York Times Archívuma, a Biblia, két tucat programozó és rengeteg speciális algoritmus kellett ahhoz, hogy összeálljon Watson, az a szuperszámítógép, amely a napokban küzd meg a Jeopardy amerikai televíziós vetélkedő két humán származású sztárjával. Az első forduló után Watson holtversenyben az első; két menet még hátravan, de a történelem már íródik. 

– Kenyérlopás miatt körözik A nyomorultakban.

– Jean Valjean.

A kérdés minden idők egyik legnépszerűbb televíziós vetélkedőjében, a Jeopardyben hangzott el hétfőn, de a helyes választ a játék 26 éves történetében most először nem ember, hanem gép adta. Az IBM Watson nevű szuperszámítógépe a háromrészes sorozat első fordulója után emberszabású versenytársával, Brad Rutterrel holtversenyben, 5000 dolláros nyereménnyel áll az élen; Ken Jennings, a harmadik versenyző 2000 dollárral a harmadik.

Watson ellenfelei nem akárkik: a Jeopardy történetében Jennings nyerte a egyhuzamban legtöbb fordulót – 2004-ben egymás után 74-et –, és összesen 2,5 millió dollárt szedett össze a nyereményekből. Emberi ellenfele, Rutter még ezt is felülmúlja 3,5 millió dolláros össznyereményével. De az IBM kifejezetten a Jeopardyre létrehozott, szobányi szuperszámítógépével ők sem nagyon bírnak. 
 

Watson, akit az IBM társalapítójáról, Thomas J. Watsonról neveztek el, 90 egymással összekötött POWER7-es IBM szerverből és összesen 2880 processzormagból állt össze, és 16 terabájtnyi memóriája van (nem tárhely, RAM). A gép atyja, Dave Ferrucci és húsz munkatársa úgy döntött, hogy az internethez nem csatlakoztatják Watsont, mert az nem lenne fair az emberi ellenfelekkel szemben, cserébe rátöltötték a teljes Wikipediát, az Imdb-t, mindenféle lexikonokat, a New York Times archívumát meg a Bibliát, többek között.

A puszta adatokból a célra kifejlesztett algoritmusok próbálják kihámozni a választ a Jeopardyben elhangzó kérdésekre, a jelek szerint elég jó eredménnyel. Egy január közepén az Engadgeten közzétett próbajátékból már kiderült, hogy Watson sok kérdéssel magabiztosan megbirkózik: a régészet kategóriában tudja, mi az a Jerikó, hihetetlen gyorsasággal kitalálja Agatha Christie-t, Mary Leakyt, Krétát, aztán van, ahol lelassul: gyermekkönyvcímekből például a próbajátékban sokkal gyengébb volt, mint embertársai.
Obama's llama

Az IBM nem most vállalkozott először emberverő gép létrehozására. 1997-ben ikertornyokra emlékeztető gépe, a Deep Blue 3,5-2,5-re megverte az akkori sakkvilágbajnokot, Garry Kaszparovot. A programozók és a sakkozók is jelentős fegyvertényként értékelték a Deep Blue győzelmét, de egy sakkjátszma egy megfelelő kapacitású számítógépnek viszonylag egyszerű feladat: leegyszerűsítve elég, ha minél több lehetséges állást lepörget, és kiválasztja a megfelelő lépést.

A természetesnyelv-feldolgozás ennél jóval komplikáltabb folyamat, sokak szerint a számítástechnika Szent Grálja: a gépek adattárolásban és -feldolgozásban jók, jobbak is, mint az ember, de az agy működését eddig még csak megközelítőleg sem sikerült reprodukálni velük.

Watson helyzetét tovább nehezíti, hogy a Jeopardy arról híres, hogy a kérdéskategóriák, és maguk a kérdések is sokszor kriptikusak, talányosak, szóvicceken, hasonlatokon, metaforákon alapulnak, és néha még a művelt, kitűnő asszociációs készséggel megáldott versenyzőknek is gondot okoznak. Ehhez képest csoda, mi mindenre képes Watson. A PBS videóján látható, hogyan bánik el egy kérdéssel a Presidential Rhyme Time kategóriában, amelyben amerikai elnökök nevére faragott rímeket kell kitalálni.
 

Kérdés: Barack's Andean pack animals (Barack andokbeli teherhordó állatai)

Watson válasza: Obama's llamas (Obama lámái).

Ehhez Watsonnak tudnia kellett, hogy a Barack az egy amerikai elnök, tudnia kellett, hogy a láma teherhordó állat, és az Andokban honos. Tudnia kellett, hogy a Barack nevű elnök vezetékneve Obama, hogy az „Obama llama” nem értelmezhető nyelvtani szerkezet, az Obama's llama's viszont az; hogy az Obama birtokos esetben Obama's, a llama többes számban llamas, és hogy ez a két szó rímel egymásra. Mindezt a másodperc törtrésze alatt, és feltétlenül gyorsabban, mint egy ember.

Ferrucci, az alkotó azt mondja, a programozók a természetesnyelv-felismerésnek még csak a felszínét karcolgatják Watsonnal. Az egyes szavakra, kifejezésekre különböző algoritmusokat eresztenek rá, amelyek eltérő aspektusokból vizsgálják a nyelvi elemeket, és egymással együttműködve összegzik az eredményt. Watson mindehhez tanul is, megjegyzi a jó válaszokat, és a következő kérdéseknél már figyelembe veszi az addig tanultakat

A szupergép és a két szuperember összecsapásából hátravan még két forduló. A győztes egymillió dollárt, a második helyezett 300, a harmadik 200 ezret kap. Ha Watson lesz az első, az IBM a teljes összeget jótékony célra ajánlja fel. Az emberek nyereményük felét fordítják jótékony célra.
 

index

A dolgok mostani állása szerint még tíz évet kell várni arra a repülőre, amely legalább négyszeres hangsebességgel képes szállni, és 15 percig a levegőben marad. Egy washingtoni tanácskozáson erre a következtetésre jutottak a hiperszonikus gépek fejlesztésével foglalkozó szakértők.

Tavaly májusban nagy feltűnést keltett, amikor hiperszonikus repülési rekordot állított fel az amerikai légierő X-51A jelű kísérleti gépe: hatszoros hangsebességgel több mint három percen át repült. Akkor azt mondták a szakértők: az elért eredmény olyan ugrást jelent a repülőgépes hajtómű-technológiában, mint amikor a második világháború után a légcsavaros technológiát felváltotta a sugárhajtás.

Az X-51A Waveridert egy B-52 Stratofortress bombázóról indították el Dél-Kaliforniában, 15 ezer méteres magasságban. A scramjet torlósugár-hajtómű 6 Mach sebességre gyorsította fel a gépet, amely 200 másodpercig haladt ilyen gyorsan. A légierő közlése szerint a scramjet korábbi rekordja 12 másodperc volt.

De az út egy kész hiperszonikus repülőgéphez még hosszú, és tele van akadályokkal. Washingtonban ezért először azt mérlegelik, hogy kidolgozzanak-e egy pilóta nélküli, kísérleti repülőgépet az ún. HSRFRV-t. Ez az újrahasználható hiper-sebességű kutató repülőgép rövidítése. A kísérleti gép körülbelül negyed órán át képes lesz hiperszonikus sebességgel repülni, és - ha lehet - saját maga startol és landol.

Eddig az összes hiperszonikus kísérletet szélcsatornában sikerült végrehajtani, illetve olyan repülő testek segítségével, amelyeket vagy rakétákkal indítottak, vagy magasan szálló repülőről startoltak. Igen sokáig tartott az, hogy megoldják a meghajtás problémáját. Valójában a „hiperszonikus scramjet” motorja önmagában egy kis technológiai csoda: olyan motor, amely nem igényel mozgó alkatrészeket.

Ebbe a motorba a levegő előlröl, nagy sebességgel érkezik, majd felhalmozódik és sűrűsödik az égéstérben. Üzemanyagot fecskendeznek be a motorba, amely meggyullad, és a füstgáz nagy sebességű kipufogógáz-sugárként tolja előre a repülőt. Ez azonban egyszerűbben hangzik, mint amilyen a valóságban. a fejlesztés nagyon sokáig tartott, és mostanáig nem sikerült olyan motort szerkeszteni, ami huzamosabb ideig képes lenne működni. Így egyelőre várni kell arra az időre, amikor egy óra alatt át lehet repülni az óceánt Európából Amerikába.

világtudomány
 

Kilencven éves a robot,, a cseh író, Karel Capek használta először a szót a Rossum Univerzális Robotjai című színdarabjában, 1921-ben. A „robota” szó csehül munkát jelent, Capek robotjai azonban nem csak dolgoztak, a színdarabban felülkerekedtek az emberiségen, és rabszolgasorsba döntötték alkotóikat. Egészen 1950-ig a robot szó nem volt elterjedt. Isaac Asimov amerikai író tette azzá, mikor Én, a robot című novellakötetben lefektette a robotika három alaptörvényét annak érdekében, hogy a robotok emberek fölé kerekedését megelőzze.

A törvények a következők:

1. A robot nem árthat az embernek, és nem nézheti tétlenül, ha az embert veszély fenyegeti.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberek parancsainak, kivéve, ha ezek a parancsok az Első Törvénybe ütköznek.
3. A robot köteles megvédeni magát mindaddig, amíg ez nem ütközik az Első vagy a Második Törvénybe. 

1950 táján a tudósok úgy hitték, az intelligens robotok készítésétől már csak pár év választja el őket, ezért is kerültek hirtelen előtérbe ezek a problémák. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy nemcsak az emberi, de még a fejlettebb állati intelligencia megvalósítását sem tette lehetővé sem az akkori, de még napjaink technikai színvonala sem. Ami a robotika törvényeit illeti, azok a harci robotok, amelyeket eddig építettek, és most fejlesztenek, bizony az első törvényt erőteljesen semmibe veszik

Ugyanakkor manapság valóban forradalom készül a robotikában; a tudományág lassan elmozdul az emberrel interakcióba lépni képes robotok tervezése felé, mert nem az a fontos, hogy ezek az eszközök az emberhez hasonlítsanak, hanem, hogy képesek legyenek a körülöttük lévőkkel, egy közösség tagjaival interakcióba lépni. Ezeket a mesterséges lényeket hívják a kutatók szociális vagy társas robotoknak.

Milyen legyen egy társas robot? A válaszhoz az ember robotok felé táplált érzelmei felől is meg kell vizsgálni ezt a különös kapcsolatot - véli Miklósi Ádám, az ELTE Etológia Tanszékének vezetője. A robotok jelenleg a fantázia alapján készülnek, amelyben fontos szerepet kap az emberszabású tervezés. A kutatások igazolják, hogy ahogy egy robot kezd hasonlóvá válni az emberhez, úgy egyre inkább hajlamosak vagyunk elfogadni és pozitív érzéseket mutatni iránta. De ha ez a hasonlóság meghalad egy pontot, ha a robot nagyon emberszerű lesz, akkor az elfogadás helyett taszító érzés lép fel - mutatott rá az etológus.

Miklósi Ádám véleménye szerint a robotoknak nem külsejükben kell emberszerűeknek lenniük, hanem a viselkedési szempontok alapján. Mint elmondta, a robotika célja nem a tökéletes emberi külső megjelenítése, hanem egy olyan robot előállítása, amely az ember számára kellemes, a mindennapok szintjén is jól funkcionáló „társ" lehet. Az etológusok úgy vélik, az ember-kutya kapcsolat jó modellje lehet az ember-robot interakcióknak. - Bizonyos értelemben a kutya az első szociális robot, hiszen nagyon sok olyan viselkedési formát mutat, amely az emberi társas kapcsolatokra is jellemző, ugyanakkor a kutya mégsem a fajtársunk.

Világtudomány
 

Elképzelhető, hogy napjaink négy-öt súlyos betegsége valójában egyetlen nagy probléma, sokféleképp megnyilvánulva? És ha ez igaz, akkor tán az sem kizárt, hogy egy okos találattal számtalan bajunkat orvosolhatjuk?

Időről időre csodaszerek rengetik meg a világot – az emberiség már temérdek találmányról hitte, hogy megszabadítja gyógyíthatatlan nyavalyáitól. Mostanság a rezveratrol járja. Ez az anyag az ún. „francia paradoxon” egyik szereplője, amelynek lényege: a borivó népeknek mintha kevéssé ártana a stressz, az egészségtelen táplálkozás, az elhízás.

A vörösborban megtalálható rezveratrollal számos vizsgálatot, állatkísérletet végeztek, ám mindezidáig humán adata nem volt a tudománynak, így aztán gyártását elsősorban üzleti megfontolások alapján végezték – végzik világszerte.

Így volt ez egészen a közelmúltig, amikor is Pécsett lefolytatták a világ első humán klinikai vizsgálatát az ígéretes hatóanyaggal.

A Tudományegyetem II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrumában Dr. Brasnyó Pál vezette a vizsgálatokat.

Állatkísérletes modellek már igazolták, hogy a cukorbeteg kísérleti állatoknál a rezveratrol javította a vércukorháztartást, és a rendkívül káros, úgynevezett oxidatív stresszt – a „szabadgyökös” károsodásokat – is csökkentette. Tényleg elsők voltunk, mert embereken végzett vizsgálat nem történt eddig – jelentette ki dr. Brasnyó. Kapszulában kapták a betegek a rezveratrolt, kétszer 5 mg-ot, úgynevezett „kettős vak” placebo-kontrollal: a betegeink fele kapott hatóanyagot, a másik fele csak hatóanyag nélkülit, ún. placebót szedett. Attól volt „kettős vak”, hogy sem a beteg, sem mi, közvetlen vizsgálóorvosok nem tudtuk, ki mit kapott. Volt egy harmadik csoport a Biokémiai Intézetben, ők adták ki a kapszulákat – viszont ők nem ismerték a betegeket. Így nem befolyásolta semmi sem a vizsgálót, sem a beteget – magyarázza az eljárást dr. Brasnyó Pál, majd hozzáteszi: a betegek egytől egyig kettes típusú cukorbetegek voltak. Ezt időskori cukorbetegségnek is szokták nevezni, de ma már civilizációs betegségként is emlegetik.

Mint minden gyógyszerből, úgy a gyógyhatású készítményből is meg kell találni az optimális dózist. Esetünkben tehát az is fontos tapasztalat, hogy egy relatíve alacsony mennyiség is hatékonynak bizonyult. Ez alátámasztja azt is, hogy a rezveratrol nem csak önmagában, mint antioxidáns, hanem mint egy speciális, jelátvitelt befolyásoló molekula is működik.

Dr. Mészáros László biokémikus a rezveratrol világszerte számon tartott kutatója – és mivel a különlegesen nagy tisztaságú rezveratrolt ő biztosította, egyik főszereplőjévé vált a világ első humán klinikai vizsgálatának. – A méltán híres, amerikai Mayo Klinika belgyógyászati osztályának vezetője, dr. Breant Bauer szerint a rezveratrol a legjobb dolog, ami az utóbbi években az emberrel történt – foglalja össze a lényeget a neves biokémikus. Az, hogy a rezveratrol kettes diabéteszben használható, nagyon jó - mondja Mészáros doktor. - De ami a pécsi, immár humánvizsgálatban engem még inkább lelkesít: oxidatív stresszben is működik. Függetlenül attól, hogy a rezvaratrol gyökfogó – vagyis egy molekula képes egy szabadgyököt eliminálni, azaz reakcióba lép és a szabadgyöknek annyi –, mi kiszámoltuk, hogy viszonylag kevés rezveratrol-molekula nagyon-nagyon sok szabadgyököt tud eltüntetni.

Forrás: Pécsi Újság
 

A videóban nincs szó klímaváltozásról, olajhozamcsúcsról vagy a harmadik világ problémáiról, vannak viszont menő kütyük és gyerekek. És természetesen egy (rajzolt) kutya.

Életnagyságú hologramok segítik a biztonsági ellenőrzésre való felkészülést a manchesteri repülőtéren. A vetített utaskísérők a repülőre fel nem vihető tárgyakról tájékoztatják az utasokat.

A légikikötő munkatársai, John Walsh és Julie Caper méretarányos hologramjait a biztonsági ellenőrzésre várók soraiban vetik be. Feladatuk csupán annyi, hogy üdvözöljék a sorban állókat, és figyelmeztessék őket, hogy milyen tárgyakat nem vihetnek fel a fedélzetre.

Az utasokat eddig nagyméretű tájékoztatótáblákkal figyelmeztették a repülés szempontjából veszélyesnek tekintett tárgyakra, azonban ennek ellenére is gyakran előfordul, hogy a csomagokból elfelejtik kivenni a tiltólistán szereplő folyadékokat - olvasható a repülőtér közleményében.

"Nem szeretnénk, hogy bárkinek is ki kelljen dobni az italát vagy a sminkkészletét, éppen ezért számtalan módszerrel próbálkoztunk, hogy a szabályokról tájékoztassuk az utasokat" - magyarázta az igazi Julie Caper a reptér honlapján, hozzátéve, hogy talán a hologram lesz az igazi megoldás. A világon elsőként a manchesteri repülőtér 1-es terminálja alkalmazza az utasok felkészítésére ezt a technológiát, és csak a sikeren múlik, hogy más brit repülőterek is bevezetik-e a "vetített" személyzetet.

origo.hu
 

Sokak fantáziáját megmozgatja egy másik naprendszerbe való utazás lehetősége. Az 1970-es években a Daedalus projekt az elérhető tudományok keretein belül boncolgatta a kérdést, amit a Tau Zero Alapítvány tudósai másfél évvel ezelőtt újra elővettek, elindítva az Icarus projektet. Richard Obousy, az Alapítvány tudósa, a projekt vezetője a Discovery-nek nyilatkozott terveikről.

A Daedalus projekt egy csillagközi utazás megvalósíthatósági tanulmánya volt, ami az 1970-es évek adottságait és a közeli jövő technológiájának reális kivetítését használta fel, ismertette Obousy az Icarus előzményeit. Az egyik legnagyobb célkitűzés annak megállapítása volt, hogy realizálható-e a csillagközi repülés az alkalmazott tudományok és technológiák igénybevételével. A végkövetkeztetés szerint a csillagközi utazás lehetséges, csak éppen rendkívül bonyolult. 

A NASA látványos animációja egy új landolási módszerről, amellyel az eddigi legdrágább és legbonyolultabb marsjárót juttatják a vörös bolygó felszínére 2012-ben.

A tervek szerint idén november 25-én indul a vörös bolygóhoz a Mars Tudományos Laboratórium (Mars Science Laboratory - MSL) nevű szonda, az eddigi legfejlettebb rover, amely a bolygó felszínét tanulmányozza. Az alábbi animációt a küldetés legrövidebb, de legizgalmasabb pillanatairól, a Marsra történő leszállásról készítették. A landolás módja eltér az eddig alkalmazottaktól, és egyben pontosabb is azoknál - a korábbi 150 kilométeres leszállási ellipszis helyett (amelyen belül a szonda bárhol landolhat a bizonytalanság miatt), ezúttal csak 20 kilométeres lesz ez a terület. Egészen biztos, hogy a Mars homokjában állva mi is nagyon élveznénk a következő látványt.
 

A leszállási folyamat első két szakasza még megegyezik a régebbi szondák módszerével. Először egy hővédő pajzs lassítja le a közel 6 kilométer/másodpercről kétszeres hangsebességre az űreszközt (a film ennek a szakasznak a végével kezdődik). A még ekkor is nagy sebességgel zuhanó MSL közel 4-5 méter átmérőjű kapszuláját láthatjuk, amely korábbi, stabilizáló forgását apró hajtóművei segítségével állítja meg. Ezt követően kinyílik a 16 méter átmérőjű főejtőernyő, majd leválik az alsó védőkúp. Ám szemben a korábbi roverekkel, itt nem egy rámpa vagy burkolat ér felszínt, benne a roverrel - hanem maga a marsjáró, amely még zuhanás közben kinyitja a kereteit.

Az ejtőernyős szakasz végén működésbe lépnek a fékezőrakéták, és a rendszer leválik az ernyőről, illetve a felső védőkúpról. Innen kezdve rakétás fékezéssel zajlik az ereszkedés, miközben a fedélzeti számítógép már érzékeli a felszínformákat, azonosítja a nagy és elkerülendő sziklákat, valamint korrigálja a szél oldalra sodró hatását a fékezőrakétákkal.

A leszállás utolsó szakaszában lép üzembe az úgynevezett "égi daru" (Sky Crane) rendszer, amely egy hosszú kábelen ereszti le a rovert. A 7,5 méteres vezetéken lógó kifinomult űreszközt ez a daru helyezi finoman a felszínre, közvetlenül a kerekeire. Ezt követően két másodpercet még vár, hogy biztos legyen a talajt-érés, majd messzire elrepül és becsapódik.

A korábbi roverek mind egy zárt burokban landoltak, és a felszínen csomagolták ki magukat - bár a "lábra érkezés" módszerét már a Viking-űrszondáknál is használták az 1970-es években. A most alkalmazott technológia az egész küldetést egyszerűbbé és olcsóbbá teszi, mint a korábbi módszerek, ugyanakkor mivel eddig még nem próbálták, izgalmasnak ígérkezik. Emellett pontosabb landolást szeretnének a szakemberek, ezért váltani kellett a korábbi "pattogó légzsákos" technikáról.
 

origo

A pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen és a japán Kyushu Egyetemen végzett anyagkutatások során kifejlesztettek egy polimert, amely képes meggyógyítani magát újra és újra, ha ultraibolya sugárzásnak van kitéve. A tudósok régóta próbálkoznak hasonló anyagok létrehozásával.

A most létrehozott anyag felhasználható lehetne öngyógyító orvosi implantátumokban vagy akár járművekben: repülőgépekben például sokat javítana azok biztonságán.

Amikor ez a polimer eltörik, könnyen megjavítható bármiféle hőhatás, vagy ragasztó nélkül: uv-fény alatt egyszerűen csak össze kell illeszteni a darabokat. A kutatócsoport azt találta, hogy az anyagot akár ötször is darabokra törhetik, és újra összerakhatják, azt is kibírja. Úgy gondolják, a jövőben képesek lesznek olyan anyagot kifejleszteni, amit még több törést kibír majd.

A kísérleteket tiszta nitrogénlégkörben végezték, mert a polimer csak oxigénmentes környezetben képes megjavítani magát. A későbbi kutatások során szeretnének létrehozni normál légköri viszonyok között is öngyógyításra képes anyagot.

index
 

Öntisztító üveglap, kopásálló PVC-padló, pehelykönnyű versenybicikli - csak néhány a ma már jól ismert nanoszerkezet, a titanát-nanocső potenciális alkalmazásai közül. Magyar kutatók egy olyan új eljárást fejlesztettek ki, melynek segítségével ipari méretekben állítható elő ez a nanoanyag. 

A DARPA Grand Challenge sikeres teljesítésével természetesen nem értek véget a hasonló jellegű kísérletek. Többek között a győztes csapat is újabb Volkswagen modellekkel próbál minél közelebb jutni a teljesen automata járműhöz.

A filmen szereplő Audi TTS 27 perc alatt jutott föl Pikes Peak-re, amire emberi sofőrnek 10 perc is elég lett volna. Ugyanakkor az autó teljesen önállóan navigált - csupán egy kísérőautó követte - és akár 45 mérföldes óránkénti sebességgel is haladt az emelkedés közben.

robotika blog
 

 A következő film a PR2 robot aktuális lehetőségeit mutatja be.

1969. július 21-én Neil Armstrong Holdra lépésével egy csapásra megváltozott a világ. Armstrongot 11 amerikai űrhajós követte a NASA Apollo programjának keretében, ami összesen hat leszállást eredményezett. Az azóta eltelt 38 év alatt az USA nem merészkedett vissza legközelebbi kozmikus szomszédunkra, és talán már soha nem is fog. 

A NASA kénytelen-kelletlen egy új űrkutatási terv mentén indult el, amit a költségvetési megszorítások mellett politikai bizonytalanságok is fűszereznek. A szakértők abban reménykednek, hogy egy távolabbi célpont kijelölése és az eljutáshoz szükséges technika kidolgozása új erőt adhat az emberi űrrepülésnek, az USA pedig újra régi fényében tündökölhet. "A Holdat letudtuk, jobban ismerjük, mint bármi mást" - fogalmazott a SPACE.com-nak Buzz Aldrin, az Apollo 11 küldetés holdkompjának pilótája, a második Holdon járt ember. "Be kell fejeznünk a rövidtávú éljenzést és el kell kezdenünk hosszútávú befektetésekben gondolkoznunk"

Leonardo, az MIT Médialaboratóriuma és a Kubrick/Spielberg-féle MI Teddyjét megalkotó Stan Winston Stúdióval közösen fejlesztett, játékkutyusra, kisebb macira emlékeztető robot. Az animatronikus karaktert a művészetet, tudományt és mérnöki feltalálást egy személyben megtestesítő reneszánsz mester előtt tisztelegve nevezték el Leonardónak.

A Nature magazin és az sg.hu segítségével egy rövid áttekintést nyújtunk az új év várható tudományos eredményeiről.

Folytatódnak az emberi géntérképpel kapcsolatos tanulmányok (GWAS), melyek számos összefüggést felfedtek a betegségek és génállományunk adott területei között, sajnos az asszociációk biokémiájáról szinte semmi nem derült ki. 2011-ben várhatóan feltárulnak azok a tényleges mechanizmusok is, amik megmagyarázzák hogyan befolyásolják a gének és a nem kódoló területek a velük összefüggésbe hozható egészségügyi állapotokat. A kutatók főbb célpontjai között találjuk az anyagcserét, az elhízást és a cukorbetegséget.

Az őssejtek is újra előtérbe kerülnek, a kutatóknak sikerült kideríteniük hogyan lehet újra programozni az emberi őssejteket indukált pluripotens őssejtekké (iPS), majd ezekből egyéb sejttípusokká, például hogyan alkothatunk bőrsejtekből idegsejteket. A betegekből származó iPS sejteket egyre szélesebb körben alkalmazzák majd az egészségi állapotok tanulmányozásának modelljeiként, különös tekintettel azokra, amikhez nincsenek megfelelő állat modellek, és keveset tudnak a sejtekben lezajló folyamatokról. Ilyenek többek között a pszichiátriai rendellenességek. Emellett a sejtek alkalmazhatók lesznek a potenciális orvosságok ellenőrzésében, illetve annak kiderítésében, miért hatástalanok egyes embereknél azok a szerek, amik másokat meggyógyítanak.

Az idén egészen biztosan sikerül 1000 dollár alá szorítani az emberi genom szekvenálás költségét, erre a következő generációs szekvenáló rendszerek piacra dobása lesz a garancia, melyek hatására az egekbe szökik a teljesen kikódolt emberi géntérképek száma.

Bár arra még mindig csekély az esély, hogy a Nagy Hadronütköztetőben (LHC) megpillantsák végre azt a fránya Higgs-bozont, jó eséllyel kaphatunk valami újdonságot az egyre magasabb energiaszinteken dolgozó létesítménytől, sokan a szuperszimmetria bizonyítására számítanak. Az LHC mellett a Fermilab Tevatron részecskegyorsítója is igyekszik megtalálni a Higgs-bozont, miközben erőteljesen lobbiznak a 2011. szeptemberi leállítása elhalasztásáért is. 2011-ben tovább folyik a sötét anyag utáni kutatás is, az igazság pillanatát a földalatti kísérletektől, mint az olasz Gran Sasso Nemzeti Laboratórium XENON100 projektjétől és a Kriogén Sötét Anyag Kutatástól (CDMSII) várják. Mindkét kísérlet eredményei az idei évben láthatnak napvilágot.

Több várva-várt gyógyszerengedély is megszülethet az idén, ilyen a hepatitis C ellen hatásosnak tartott Telaprevir (VX-950), amit az amerikai Vertex Pharmaceuticals fejlesztett ki. A betegség kórokozója egy RNS vírus, ami folyton változó genetikai anyagával keseríti meg a védőoltások fejlesztőinek életét. A szintetikus biológia is újabb szintre léphet, miután tavaly egy egész baktérium tenyészetet sikerült együttes fluoreszkálásra rábírni, egyre több és egyre hasznosabb módosításokat fognak elvégezni a kutatók, akiknek a céljuk, hogy hasznos funkciókkal lássák el ezeket az organizmusokat, elsősorban gyógyító hatóanyagok termelésével.

Elszakadva a Földtől, a földszerű bolygók után vadászóknak is jelentős év lehet az idei. A NASA Földet követő Nap-körüli pályán keringő Kepler űrtávcsöve adataiból már eddig is több száz Naprendszeren kívüli bolygót fedeztek fel, a teljes adatmennyiséget azonban még nem tették közzé. Mivel a 42 CCD-vel és egy 1,4 méter átmérőjű korrekciós lencsével felszerelt űreszköz 0,5 földtömegű objektumok észlelésére is képes, így jó eséllyel kerülnek elő a Naphoz hasonló csillag körül keringő földszerű bolygók.

Bár ezt már tavaly is beharangoztuk, az idén valóban lezárul az űrsikló-korszak. Az utolsó repülést, ami eljuttatja a Nemzetközi Űrállomásra az Alfa Mágneses Spektrométert áprilisra ütemezték. A spektrométerrel az antianyag és a sötét anyag után kutathatnak a tudósok. Az amerikai kongresszus mindazonáltal még engedélyezhet egy utolsó űrsikló látogatást novemberben. Ezzel együtt 2011 már a magánűrhajózás kezdete lehet. Ha a SpaceX Dragon űrkapszulájának második próbaútja is sikerrel zárul, elvileg már nem lesz akadály a magán cég teherszállítási szolgáltatásainak, majd idővel az űrhajósok szállításának elindítása előtt sem.

A SpaceX sikere megnyithatja az utat a nagy kormányzati projektek átáramlása előtt a gazdaságilag átgondoltabb, sok tekintetben letisztultabb kereskedelmi űripar felé. A SpaceX évvégi sikerei fényében sem szabad megfeledkezni a szépen csendben építkező Virgin Galactic-ról. Richard Branson cége az idén teljes erővel a repüléseinek előkészületein fog dolgozni, hogy tartani tudják a 2012-es első indítási időpontot.

A bolygókutatás területén is új ismeretek várnak ránk, a NASA Messenger küldetése márciusban áll pályára a Merkúr körül, míg az amerikai űrügynökség Dawn szondája az aszteroida öv egyik legnagyobb ismert objektuma, a Vesta körül kering majd. Új küldetések is indulnak, ezek egyike a Juno, ami a Jupiter sarkvidékeit is veszi célba, míg a GRAIL expedíció két szondájával a Hold gravitációs mezőit méri. Egy leszállóegység is útnak indul, a Mars Science Laboratory, a legújabb marsjáró a vörös bolygó légköréről és geológiájáról gyűjt újabb adatokat, kémiai vizsgálataival többek közt a marsi életet is kutatja.

A Föld-figyelő műholdak sem tétlenkednek, az idén teszik közzé a bolygó gravitációs mezőit minden korábbinál nagyobb részletességgel mérő GOCE műhold eredményeit, ami az idén a tengerszint emelkedéseit követi nyomon, ugyanakkor fellövik az óceánok sótartalmát mérő Aquarius műholdat, valamint a Nap sugárzását és az aeroszolokat figyelő Glory-t.

Az energiakutatás terén is várható egy áttörés, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium Gyújtó Berendezése, a világ legnagyobb teljesítményű lézere, egyre közelebb kerül egy olyan erejű sugárzás kiváltásához, amikor a fúziós reakciók a célpontul szolgáló hidrogén izotópokban több energiát termelnek, mint amit a lézer átad. A szakértők szerint az idén sikerrel járhat a kísérlet.

sg.hu

Az új év küszöbéhez közeledve mi lehetne stílusosabb, mint néhány meg nem valósult jóslat összegyűjtése? Íme hát a nagy emberek nagy melléfogásai:

''A számítástechnika elérte fejlődésének határait". (Neumann János, 1949)
 

"640 kilobájt mindenki számára elég kell, hogy legyen" (Bill Gates, 1981)
 

"Mindent , amit fel lehet találni, azt már feltalálták." (Charles H. Duell, z amerikai szabadalmi hivatal vezetője 1899)
 

"Még ezer évig nem fog repülni ember" (Wilbur Wright, a repülőgép későbbi feltalálója)
 

"Lehet, hogy az amerikaiaknak, szükségük van telefonra, de nekünk biztosan nincs. Bővében vagyunk a futároknak." (Sir William Preece, a Brit Postahivatal főmérnöke, 1876)
 

"Nem látom értelmét annak, hogy miért akarna bárki is egy komputert az otthonába" (Digital Equipment Corp, 1977)
 

"Elképzelhető, hogy a komputerek a jövőben nem nyomnak többet 1,5 tonnánál!!! " (Popular Mechanics magazin, 1949)
 

"Véleményem szerint a virágzó világpiacon akár 5 komputerre is lehet kereslet." (Thomas Watson, IBM, 1943)
 

"Ennek a telefonnak túl sok hátulütője van ahhoz, hogy kommunikációs felhasználását komolyan mérlegelni lehessen. Az eszköznek természetéből fakadóan nincs értéke a számunkra." (Western Union, belső emlékeztető 1876)
 

A kiváló amerikai csillagász, William H. Pickering a következőket írta: "A közönséges elme gyakran vizionál hatalmas repülő szerkezeteket, melyek az Atlanti-óceán felett szállnak, géptestükben modern gőzhajóinkhoz hasonlóan megszámlálhatatlanul sok utast szállítva... Nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy mindez csupán fantazmagória, hiszen még ha a levegőbe is emelkedne egy ilyen masina, gyomrában egy-két utassal, a költségek olyan magasak lennének, hogy azt csak néhány kapitalista tudná megfizetni, ezeknek pedig már úgyis saját jachtjuk van."

1903-ban az amerikai fizikus, Albert Michelson a következőket mondta: "A fizika tudományának valamennyi fontosabb alapvető törvénye és tétele fel van már fedezve, és ezek a törvények olyan szilárdan megalapozottak, hogy még annak a lehetősége is rendkívül csekély, hogy valaha kiegészítésre szorulnak."

1902-ben H. G. Wells, a láthatatlan ember és a Világok harca című regények világhírű szerzője az alábbiakat írta: "Nem tudom másként elképzelni a tengeralattjárót, mint halálcsapdát, melyben az egész legénység megfullad, és a szerkezet a tenger fenekére süllyed."

A Cambridge-i kutató, Aubrey de Grey úgy véli, az öregedés betegség, ami gyógyítható. Az öregedésnek hét oka van, és mind visszafordítható.

( A video magyar felirattal megtekinthető itt)

Az öregedés, de Grey által megfogalmazott hét oka:

1.Rákkeltő mutációk:

Ezek a sejtmagban levő, úgynevezett nucleáris DNS-t, vagy a hozzá kapcsolódó fehérjéket ért változások. Egyes mutációk rákkeltők (a nem-rákkeltő-, és sejtmagon kívüli vagy epimutációk nem lényegesek a mai élettartam szempontjából), és így a rák a végkifejlete az ilyen típusú károsodásoknak.

2.Mitochondriális mutációk:

A mitochondriumok a sejt energiatermelői. Saját genetikai anyaggal, DNS-el rendelkeznek, és ennek a mutációja a sejt normális működését gátolja. Közvetetten, ezek a mutációk felgyorsíthatják az öregedés más tényezőit is.

3.Sejtenbelüli, intracelluláris szemét:

Sejtjeink folyamatosan bontják le a fehérjéket és más olyan molekulákat, amelyekre nincs már szükségük. Azok, amelyeket mégsem sikerül lebontaniuk mint szemét gyűlnek fel a sejten belül. Különböző betegségek jelennek meg ebből kifolyólag, mint amilyen az Atherosclerozis, látási zavarok, és mindenféle agykárosodásos betegség (Alzheimer-kór például).

4.Sejtenkívüli, extracelluláris szemét:

Káros szemét halmozódhat fel a sejten kívül is. Az Alzheimer-korosokban fellelhető amyloid-plakkok is ilyenek.

5.Sejt-veszteség:

Szervezetünk egyes sejtjei nem képződnek újra, vagy lassabban, mint ahogy elhallnak. Ez a sejtszámbeli veszteség okozza hogy a szív egyre gyengébb lesz az idő előrehaladtával, és olyan betegségek létrejöttét teszi lehetővé, mint a Parkinson-kór, valamint az immunrendszer is károsodik.

6.Sejt-öregedés:

Ez az a jelenség, ahol a sejtek nem képesek többé osztódni, viszont nem is pusztulnak el, de nem is hagynak más sejteket osztódni. Ezenkívül még más olyan dolgokat is művelnek, amit nem kellene, mint például káros anyagokat választanak ki. Az immunrendszeri öregedés és a 2-es típusú cukorbetegség ehhez kapcsolódik.

7.Extracelluláris keresztkötések:

A sejtek egymáshoz vannak kapcsolva bizonyos fehérjék által. Amikor túl sok ilyen kapcsolódás, keresztkötés alakul ki a sejtek között, akkor a szövet elveszítheti rugalmasságát és problémák lépnek fel, mint az arterioscerosis, vagy a presbyopia.
 

A Szív Világszövetség idei jelszava utalt a mozgás fontosságára a szív egészsége szempontjából. Több nagy nemzetközi vizsgálat most közölt eredményei adatokkal is alátámasztották a rendszeres testmozgás jelentőségének elvét, amit a Magyar Kardiológusok Társasága hangsúlyozott a Szívünk Napjának ez évi programjában.

A Szív Világszövetség 1999-ben statisztikai adatok alapján úgy ítélte meg, hogy a következő évezredben a legtöbb halált szív- és érbetegségek okozzák. A világszövetség 2000-től ezért indította el a Szív Világnapját. Ennek minden esztendőben olyan jelszót adnak, amely az egész világon figyelmeztet arra, mivel segíthetjük szívünk egészségét.

A rendszeresen mozgó, sportoló emberek szívműködése a tréning hatására lassul, mert az edzett szív kisebb fordulatszámmal képes olyan teljesítményre, mint tétlenül, számítógép előtt gubbasztó, vagy televízió előtt üldögélő társaik szíve. A fizikai tevékenység és az azzal járó, lassabb szívműködés jelentőségét két óriástanulmány eredményei is igazolták.

Az egyik vizsgálatban 9193, magas vérnyomás miatt kezelt személy vett részt. Peter Okin és munkatársai skandináv országokban és az Egyesült Államokban vizsgálták ezeket a betegeket csaknem öt éven keresztül. Az alapvető tanulmány az emelkedett vérnyomás kétféle gyógyszeres kezelésének összehasonlítása volt, de más szempontból azt is vizsgálták, hogyan alakul azoknak az egészségi állapota, akiknek gyorsabb a szívműködése azokéhoz képest, akiknek lassabban vert a szíve.

A szívműködést rendszeresen ellenőrizték és a választóvonal a nyugalomban percenkénti 84 szívütés volt. Az derült ki, hogy az ennél gyorsabb szívműködésű emberek szív- és érbetegség okozta halálozása 55 százalékkal magasabb a lassú szívműködésűekéhez képest, a bármilyen okból bekövetkező halálozás pedig 79 százalékkal haladta meg lassan verő szívű társaikét. A tanulmányt a European Heart Journal közölte.

Eva Lonn és munkatársai négy évnél tovább vizsgáltak 31 531 felnőttet infarktus, szélütés vagy szívelégtelenség szempontjából. Eredményeiket a Kanadai Szívgyógyász Kongresszuson ismertették. A percenként 58 vagy lassabb pulzusszámú emberek között a súlyos szív- és érrendszeri események 39 százalékkal voltak ritkábbak, mint a szapora szívműködésűek csoportjában. A rendszeres mozgás, a tréning védi a szívet.

informed.hu
 

Az alábbiakban következik az időképen megjelent "Kvantum-radar" című, alapvető filozófiai kérdéseket is feszegető írás bevezető része, mely teljes terjedelmében ezen az oldalon olvasható. Figyelem! Egész estés olvasmány, kizárólag ínyenceknek és fanatikusoknak.

Figyelmeztetés!

Cikkünkkel most enyhén sokkolni fogjuk érdeklődő nézőinket. A kvantumfizika immár mindannyiunkra ható világának olyan titkait mutatjuk be, amelyek ijesztőbbek lehetnek, mint egy halloween-i éjszaka legrémségesebb fantazmagóriái, és gyönyörűbbek, mint Alíz Csodaországban vagy az Ezeregyéjszaka meséi, egyszerre. A tudomány és a képzelet legújabb eredményei messze meghaladják a Scifi-írók legbizarrabb álmait is, és mindezt most nem fantáziáljuk, hanem fizikai kísérletek sorával igazoljuk. Cikkünk elolvasását csak saját felelősségre, kellő mennyiségű kávé és (egészségre káros mennyiségű) energiaital előkészítése mellett javasoljuk. Köszönjük! 

Előszó

Annak idején - még 2009 tavaszán - több tízezer látogatónk volt kíváncsi az akkor legfrissebb, 2008-ban született kísérleti eredmények tükrében a tudomány és a fantasztikum egyre inkább elmosódónak tűnő határait feszegető írásunkra, melyben a fénysebességnél gyorsabban lezajló távolbahatás jelenségét vizsgáltuk a kvantum-nonlokalitás és összefonódással járó párkeltés tükrében.

Azóta újabb és újabb, érdekfeszítő elemzések és friss, sok tekintetben minden képzeletet felülmúló kutatási eredmények születtek; ám ezek értelmezését csak akkor kezdhetjük meg, ha megértjük a kvantumfizika varázslatos és misztikus világának alapjait. Már csak azért is, mert a jelek szerint a kvantumfizika - kilépve a laboratóriumok zárt világából - hamarosan sokkal-sokkal nagyobb szerepet fog játszani akár mindennapi életünkben, mint azt valaha gondoltuk volna.

Ezzel együtt most először publikáljuk cikkünk nemzetközi publikációra szánt verzióját angolul is; mivel számtalan olyan (saját) kísérletet is javaslunk, melyet hazánkban talán nem volna lehetőség elvégezni; míg, ha nem is a kissé elfoglalt LHC-ben, de valamely jól felszerelt nemzetközi kvantum-optikai laborban erre lehetőség adódhat. A teljes angol változat, kizárólag ínyenceknek: Remote Sensing Quantum Hyperspace - Causal and relativistic loopholes exploited in a modified delayed-choice, Quantum-Eraser FTL communication experiment by G. Nagy, 2010 (PDF, rev 1.2)
 

Figyelmeztetés - Vigyázat! Rendkívül hosszú, és meglehetősen sok fantáziát, egyben nyitottságot, és időt is igénylő cikkünk nem kíméli a vélt vagy valós igazság megismerésére vágyó olvasóinkat. Amit ígérhetünk - ha valaki végére ér mindannak, amit itt leírtunk, újra és újra átgondolja, összeveti független forrásokkal, az megértheti - cikkünkben javasolt kísérleti eszközeinkkel akár még a relativitáselmélet kereteit is meghaladó módon szert tehetünk a hiperűr legfrissebb kvantum-térképére, valósággá téve a Végtelen Határok és megannyi sci-fi jóslatait. De ennek a megértéséhez a leges-legelejéről kell mindent kezdenünk.

Felejtsünk el mindent

Ahhoz, hogy esélyünk legyen elmerülni ebben a varázslatos világban, először is el kell felejtenünk szinte mindent, amit az objektív világegyetemről eddig tudunk, tudni véltünk, ill gondoltunk. Ezt már a "Fénynél is gyorsabban" c. írásunkban is javasoltuk, de ez most hatványozottan igaz az alább leírtakra. Talán a logikát és a kommunikáció alapjait megőrizhetjük, de ezeket is csak részben: kényszerből, fenntartásokkal - hamarosan megértjük, miért.
 

Hogy látjuk a világot?

Mi, emberek általában érzékszerveinkre támaszkodunk a külső világ megítélésében. Természetesnek vesszük például, hogy vannak körülöttünk tárgyak és más élőlények, relatíve jól meghatározható helyen és/vagy sebességgel mozogva; valamint vannak más emberek is, akik ugyanezeket a tárgyakat és élőlényeket nagyrészt ugyanolyannak és ugyanúgy látják és érzékelik, mint mi.

Ezen kívül szentül hiszünk olyan megkérdőjelezhetetlennek tekintett (ám tudományosan soha meg nem magyarázott, főleg nem bizonyított) fogalmakban, mint például az öntudat vagy a szabad akaratunk - és persze abban is, hogy minden más élőlény rendelkezik ugyanezen tulajdonságokkal, tőlünk függetlenül.

Bár mindezeket részben már a Heisenberg-féle határozatlansági teória és az Einstein által napvilágot látott relativitáselmélet is megkérdőjelezte; a kvantumfizika jelenségei alapjaiban ingatják meg erre épülő világképünket. Sőt, ha még pontosabbak akarunk lenni - gyakorlatilag nevetségessé teszik megfigyeléseinket és önértelmezésünket.
 

Mi a valóság?

A valóság - legalábbis ahogy a kvantumfizika jelenlegi kísérleti eredményei sugallják - még csak nem is hasonlít arra, amit vizuálisan érzékelünk.

Nincsenek például jól meghatározható helyzetű tárgyak, sem élőlények. Egyáltalán nem biztos, hogy az öntudatunk a sajátunk, és főleg nem, hogy a testünkhöz köthető. Nem biztos, hogy létezik szabad akarat, vagy ha mégis, akkor egészen másképp, mint ahogyan ma gondoljuk.

Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt.

Éppen ellenkezőleg, számtalan jel mutat arra, hogy a világegyetem részben vagy talán teljes egészében "szubjektív" hely: vagyis minden öntudattal rendelkező élőlénynek (még általánosabban: minden önmaga és a külvilág érzékelésére képes rendszernek) saját, egymásétól tetszőlegesen különböző világegyeteme van; az objektívnek hitt univerzum pedig talán csak ezek szuperpozíciója, amely csak azon pontokon és úgy kapcsolódik, illetve válik érzékelhetővé (megfigyelhetővé), a többi, öntudattal rendelkező rendszer (élőlény, vagy azok csoportja) számára, hogy ne okozzon paradoxont semmilyen szemlélő esetében sem.

És ami az egészben a legszebb (egyben tudományos hitelesség szempontjából legfontosabb), hogy mindezeket nem filozófusok álmodták meg a "semmiből". Éppen ellenkezőleg, szigorúan kontrollált körülmények között elvégzett kvantumfizikai kísérletek egész sora igazolja, illetve vetíti előre a döbbenetes állítások jelentős részének létjogosultságát.

És hogy mégis hogyan?  
 

A válasz a cikk folytatásában olvasható.