A NASA látványos animációja egy új landolási módszerről, amellyel az eddigi legdrágább és legbonyolultabb marsjárót juttatják a vörös bolygó felszínére 2012-ben.
A tervek szerint idén november 25-én indul a vörös bolygóhoz a Mars Tudományos Laboratórium (Mars Science Laboratory - MSL) nevű szonda, az eddigi legfejlettebb rover, amely a bolygó felszínét tanulmányozza. Az alábbi animációt a küldetés legrövidebb, de legizgalmasabb pillanatairól, a Marsra történő leszállásról készítették. A landolás módja eltér az eddig alkalmazottaktól, és egyben pontosabb is azoknál - a korábbi 150 kilométeres leszállási ellipszis helyett (amelyen belül a szonda bárhol landolhat a bizonytalanság miatt), ezúttal csak 20 kilométeres lesz ez a terület. Egészen biztos, hogy a Mars homokjában állva mi is nagyon élveznénk a következő látványt.
A leszállási folyamat első két szakasza még megegyezik a régebbi szondák módszerével. Először egy hővédő pajzs lassítja le a közel 6 kilométer/másodpercről kétszeres hangsebességre az űreszközt (a film ennek a szakasznak a végével kezdődik). A még ekkor is nagy sebességgel zuhanó MSL közel 4-5 méter átmérőjű kapszuláját láthatjuk, amely korábbi, stabilizáló forgását apró hajtóművei segítségével állítja meg. Ezt követően kinyílik a 16 méter átmérőjű főejtőernyő, majd leválik az alsó védőkúp. Ám szemben a korábbi roverekkel, itt nem egy rámpa vagy burkolat ér felszínt, benne a roverrel - hanem maga a marsjáró, amely még zuhanás közben kinyitja a kereteit.
Az ejtőernyős szakasz végén működésbe lépnek a fékezőrakéták, és a rendszer leválik az ernyőről, illetve a felső védőkúpról. Innen kezdve rakétás fékezéssel zajlik az ereszkedés, miközben a fedélzeti számítógép már érzékeli a felszínformákat, azonosítja a nagy és elkerülendő sziklákat, valamint korrigálja a szél oldalra sodró hatását a fékezőrakétákkal.
A leszállás utolsó szakaszában lép üzembe az úgynevezett "égi daru" (Sky Crane) rendszer, amely egy hosszú kábelen ereszti le a rovert. A 7,5 méteres vezetéken lógó kifinomult űreszközt ez a daru helyezi finoman a felszínre, közvetlenül a kerekeire. Ezt követően két másodpercet még vár, hogy biztos legyen a talajt-érés, majd messzire elrepül és becsapódik.
A korábbi roverek mind egy zárt burokban landoltak, és a felszínen csomagolták ki magukat - bár a "lábra érkezés" módszerét már a Viking-űrszondáknál is használták az 1970-es években. A most alkalmazott technológia az egész küldetést egyszerűbbé és olcsóbbá teszi, mint a korábbi módszerek, ugyanakkor mivel eddig még nem próbálták, izgalmasnak ígérkezik. Emellett pontosabb landolást szeretnének a szakemberek, ezért váltani kellett a korábbi "pattogó légzsákos" technikáról.
