Európa és a világ számára ma az egyik legfőbb kihívás a jövőbeni energiaforrások biztosítása. Társadalmunk a bőséges és megbízható energiakészletektől függ. Fő energiaforrásaink azonban, mint az olaj és a gáz, fogyóban vannak, egyre drágulnak és jelentős forrásai az üvegházhatású gázoknak, melyek a globális felmelegedés legfőbb okozói.
Ahogy a fejlődő országok gazdasága növekszik, az emberiség energiaszükséglete a következő 50 évben akár kétszeresére is emelkedhet. Hol keressük azt a tiszta, veszélytelen és mindig rendelkezésre álló energiát, amelyre a jövő generációinak világszerte szüksége lesz? A jövőbeni igények kielégítéséhez többféle energia kiegyensúlyozott keverékére lesz szükség, beleértve a megújuló energiákat, pl. a szélenergiát, de emellett olyan új technológiákat is ki kell fejleszteni, melyek hosszú távon folyamatos és nagy mennyiségű energiát tudnak szolgáltatni a környezet károsítása nélkül.
A magfúziós energia fenntartható módon nyújthat megoldást Európa és a világ energiaproblémájára. A kutatók nemzetközi összefogás keretén belül az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor) elnevezésű kísérleti fúziós reaktor megépítésével készülnek megtenni a következő lépést ennek az energiaforrásnak a kiaknázására. Az ITER, amely a világ legnagyobb energetikai tudományos projektje, Európában fog felépülni.
Európai szakértelem
Európa az elmúlt 50 évben vezető szerepet játszott a magfúziós kutatások terén.
Az európai magfúziós kutatásokat az Európai Bizottság koordinálja. A projektet a Közösségi Euratom Kutatási Keretprogramból, valamit a tagállamok és Svájc nemzeti pénzforrásaiból finanszírozzák. A koordinációt, valamint a hosszú távú együttműködést az Euratom és a nemzeti partnerek közötti megállapodások biztosítják.
A közös projekt minden európai ország számára lehetővé tette, hogy részt vegyen a világ legnagyobb és jelenleg legsikeresebb fúziós kísérletében - a JET-ben (Joint European Torus, Közös Európai Tórusz). Az ITER felépítése nagy vonalakban a JET berendezésre hasonlít.
A projekt története
Az ITER története 1985-ben kezdődött meg egy Európai Unió, az USA, a Szovjetunió és Japán közti együttműködés keretében. Az Európai Uniót az EURATOM képviselte. A közben megszűnt Szovjetunió helyét Oroszország vette át.
Sok éves huzavona, tárgyalássorozat során idővel világossá vált, hogy a kezdeti tervek támogatás hiányában nem megvalósíthatóak. Ezért elkezdődött egy csökkentett költségvetésű ITER tervezése.
1999-ben az USA - feltehetőleg anyagi okokból - kilépett a projektből.
Végül bő másfél évtized után 2001-re sikerült a végleges tervek kialakítása. Újabb huzavona vette kezdetét, aminek már a finanszírozás megosztása és a helyszín voltak a fő pontjai.
2003-ban Kína is belépett a projektbe. Néhány hétre rá az USA visszatért, majd pedig Dél-Korea is belépett a projektbe. Kanada, feltehetőleg mivel világossá vált, hogy nincs esély rá, hogy ott épüljön fel az erőmű, kilépett.
2005 nyarára végül két lehetséges helyszín között kellett dönteni: a japán Rokkaso-Mura és a francia Cadarache között. Médiavillongásokkal is tarkított küzdelem indul meg, amit végül az zárt le, hogy a japán fél különböző előnyök fejében végül is beleegyezett a francia helyszínbe. Még az év végén belépett a projektbe India.
2006 végére formálisan is létrejött a reaktor megépítésével megbízott bizottság.
2007 október 24-én megalakult az ITER szervezete. 2008 őszén kezdődtek meg az előkészítő munkálatok a cadareche-i helyszínen, 2010 augusztusában pedig végre elkezdődött az építkezés.
A cadareche-i építkezés 2008-ban
A magfúzió előnyei
A magfúzió az a folyamat, amely a Napot energiával látja el - ez az energia teszi lehetővé az életet a Földön. A maghasadással ellentétben, amely során nehéz atomok hasadásából keletkezik energia, a magfúzió két könnyű atom egyesülését jelenti, pl. amikor két hidrogénatom egy héliumatommá egyesül. A Napban a hidrogénatomok rendkívül magas (15 millió ºC körüli) hőmérsékleten egyesülnek, óriási gravitációs nyomás alatt: másodpercenként 600 millió tonna hidrogén fúzionál héliummá.
A Földön a fúziót kisebb léptékben valósítják meg. A kisebb méret azonban azt eredményezi, hogy a hőmérsékletnek még nagyobbnak (kb. tízszeresének) kell lennie. Ez komoly kihívás, mellyel a világ minden részéről érkező tudósok és mérnökök fognak foglalkozni.
A magfúziós erőművek üzemanyagát a Földön a hidrogén két formája (izotópja) adja: a deutérium és a trícium. Egy liter vízben kb. 33 milligramm deutérium található. Ha ezt mind egyesítjük tríciummal, az 340 liter benzinnek megfelelő energiát eredményez! Mivel a trícium természetes formában csak rendkívül kis mennyiségben fordul elő a Földön, a fúziós reaktorban fogják előállítani lítiumból, mely egy könnyű és nagy mennyiségben előforduló fém.
Amellett, hogy a magfúziós energia szinte kifogyhatatlan üzemanyagforrást jelentene, radioaktív anyagok szállítására sem lenne szükség mindennapi működéséhez. Az erőmű természetéből adódóan biztonságos lenne, megszaladás vagy leolvadás veszélye nélkül. A magfúziós folyamat nem termel üvegházhatású gázokat, vagy hosszú élettartamú radioaktív hulladékot. A magfúziós energia ezért fenntartható fejlődést biztosító, nagy léptékű, állandó alap-energiaforrás lehet.
folytatás
